A sportsérülések – különös tekintettel az Achilles-ínra - megelőzése és kezelése :

Zakariás Géza több fórumon többször elmondta, leírta, mennyire fontos a sportsérülések megelőzése. Sőt, azt is, hogy van olyan makacs sérülés, amelyet – bár sokszor úgy tűnik, műtét nélkül nem lehet helyre hozni – megfelelő gyakorlatokkal kezelni lehet. A Győri Széchenyi István Egyetem Sportegyesületének edzője, és igencsak eredményes szenior Ironman-versenyzője saját példájával támasztja alá mindezt.

- A Spuri magazinban, és a novemberi, tatai triatlonos konferencián is leírtad, elmondtad a tapasztalataidat a sérülések témakörében. Miért ilyen fontos ez a számodra?
- Mert csak egészségesen szabad, és van értelme sportolni – edzeni, versenyezni. Márpedig a versenyzők ezt sokszor nem látják be, és addig terhelik magukat, amíg aztán olyan súlyos lesz a probléma, hogy heteket, hónapokat kell kihagyniuk. Sőt, legvégső esetben már csak a műtét segíthet. Vagy az sem…
- Emlékeim szerint neked is vannak e téren tapasztalataid.
- Sajnos igen. Rendszeresen visszatérő probléma volt nálam az Achilles-ínam.
- Rájöttél, hogy mi okozta a problémát?
- Persze. Nekem nagyon sok sportág volt a kedvencem. Ezek közé tartozott sok-sok labdajáték. A kosárlabda, a foci, a tenisz. Ezekben a sportokban pedig nincs pardon, gyors izomrostokra van szükség, maximális erőkifejtésre, hogy az ember odaérjen a labdához. Ez pedig pontosan ellene dolgozik a triatlonban használatos lassú izomrostoknak. Az idő múlásával a gyorsrostok rugalmassága kopik. Az ember viszont lelkes, és csak azért is szeretne olyan magasra ugrani, mint a fiatalabb ellenfelek, éppen olyan gyorsan futni, mint ők. Ez bizony gondot okoz.
- Mi volt a számodra a megoldás?
- Szép lassan felhagytam ezek művelésével.
- Nem volt ez túl nagy áldozat?
- Ha azt veszem, hogy a mai napig egészséges vagyok, és együtt tudok edzeni a tanítványaimmal, testközelből figyelhetem a fejlődésüket, akkor egyáltalán nem.
- Nem mellesleg te is versenyzel, méghozzá nagyon is magas szinten, túl az ötvenedik születésnapodon is!
- Ez már csak egyfajta bonusz az élettől. Nagyon sokat jelentő bonusz. A lényeg mégis csak az, hogy bírom az iramot a fiatalokkal, és így nem tisztes távolból hirdetem nekik az igét. Így sokkal hitelesebb, amit mondok, ráadásul sokkal többet látok belőlük, jobban kiszúrhatom a hibáikat, azt hogy miben kell javítanunk az edzésmunkában. Van még egy nagyon fontos észrevételem ebben a témakörben. Megfigyeltem, hogy a sérüléseim – akár izomról, akár az ízületeimről volt szó - rendre a hideg hónapokban következtek be. Ma már olyan magas szintű, jó minőségű a sportruházat terén a kínálat, hogy ez egyfelől már ezzel kivédhető. Erre nem szabad sajnálni a pénzt. Egy sportolónak, aki a testéből, az adottságaiból szeretne megélni, erre szeretné feltenni az életét, ezen, nem szabad spórolnia. Másrészt a megfelelő melegítőkrémek, és az alapos bemelegítés jótékony hatása is felbecsülhetetlen!
- Mire volt még szükséged az Achilles-ínad rendbe tételéhez?
- Kezdjük az egész problémakört egy kis anatómiával, és biomechanikával. Az Achilles-ín a felületes közös lábszárhajlító izmok ina (tendo calcaneus). Az ín fontos szerepet játszik a futásnál: futás közben, talajfogás után az úgynevezett „támasz-fázisban” a lábszár hátsó izomcsoportja - musculus gastrocnemius és musculus soleus - népszerű nevén a vádi, a lábfejet a talpi irányba hajlítja (plantar-flexio) és megemeli a sarkat a lábujjakról való elrugaszkodás alatt. A lábfej és a vádli közötti „erőátvitelért” elsősorban az Achilles-ín felelős. Az orthopediai elváltozásokért – lúdtalp, bokasüllyedés – a széttaposott futócipő, az egyenetlen, vagy kemény talajon való gyors futás nagyban megnöveli az ín terhelését, ami krónikus gyulladáshoz vezet. Nekem is makacs, vissza-visszatérő Achilles-ínfájdalmaim jelentkeztek, amelyek sokszor kínzó gyötrelemmé tették számomra a futást.
- Milyen panaszaid, tüneteid voltak?
- A fájdalom reggel, felkelés után a legerősebb, majd a járkálással egyre csökken. Ugyanígy az edzés megkezdésekor fokozódik, majd a mozgás hatására fokozatosan csökken.
- Mi hozta meg a remélt javulást?
- Természetesen nem volt elég csak abbahagyni a labdasportokat. Amikor már mindenki csak a műtétben látta a megoldást – hat hét gipsz, két-három hónap regeneráció – akkor kétségbeesetten kutakodtam, hátha van ennél kíméletesebb gyógymód is. Az interneten akadtam rá egy angol nyelvű, svéd tudományos szakcikkre, amely az Achilles-tenditis kezelésének és megelőzésének egy új módszerét ismertette. Az eljárás hatékonyságát kísérletekkel bizonyították. Harminc – Achilles-ínproblémával küszködő – sportolót két csoportra osztottak. A kísérleti csoport az új módszerrel kezdte meg a sérülés kezelését. A kontroll csoportnál a hagyományos – jegelés, pihentetés, gyulladáscsökkentő krémek - alkalmazásával kísérleteztek. A kísérlet szinte hihetetlen eredménnyel zárult. Három hónap elteltével a kísérleti csoport tagjai szinte tünetmentessé váltak, újra futóedzést tudtak végezni, míg a kontroll csoport tagjainak nyolcvan százalékának állapota rosszabbodott, vagy nem változott.
- Mi a lényeg?
- Az eljárás kidolgozói a futás biomechanikáját elemezve, az Achilles-ín és a lábizomzat futómozgásban játszott szerepét figyelembe véve jöttek rá az Achilles-fájdalom kialakulásának egyik legfőbb okára és a megoldásra. Köztudott, hogy a futásnál nem az elrugaszkodás veszi a legjobban igénybe az izmokat és ízületeket. Abban segít a másik láb, és a kar lendítő ereje. Terhelés szempontjából legnehezebb a talajfogás és az ezt követő támaszfázis, ahol a lábszár izmai fékező, úgynevezett excentrikus - a test középpontjához képest távolodó – munkát végeznek. A futás sebességének növekedésével csökken a támaszfázis ideje, vagyis egyre inkább a talp elülső részén futunk, és a sarok szinte már le sem ér a talajra. Azért, hogy ilyenkor a sarok ne csapódjon a talajra, a „vádli” egyik izma, a gázlóizom – musculus soleus – a felelős. A feladat egyértelművé vált: meg kell erősíteni az adott izmot!
- A leglényegesebb kérdés: hogyan?
- Excentrikus jellegű izomtevékenységet csakis megfelelő, tehát szintén excentrikus gyakorlatokkal lehet fejleszteni. A feladat tehát: hogy a test középpontjától távolodó mozgással kell a gázlóizmot erősíteni. A gyakorlat a következő:
1. álljunk mezítláb egy lépcső, vagy legalább húsz centi magas emelvény szélére úgy, hogy a lépcső pereme a talppárnánk középső részével érintkezzen.
2. Emelkedjünk lábujjhegyre, vagyis emeljük a sarkainkat olyan magasra, amilyen magasra csak tudjuk. Fontos, hogy az emelést csak az egészséges láb izmaival, és a kar segítségével végezzük. A sérült láb passzívan, erőkifejtés nélkül kerüljön a kívánt pozícióba! A térd nyújtott helyzetben van.
3. Helyezzük a testsúlyt a sérült lábra, és lassan engedjük a sarkunkat a lépcső szintje alá, amilyen mélyen csak tudjuk.
4. Ismét helyezzük át a testsúlyt a másik lábra és emelkedjünk kiinduló helyzetbe. Végezzük az ismétlést háromszor tizenöt alkalommal, naponta kétszer.
5. A gyakorlat befejezése után végezzünk alapos nyújtást.
- Hogy alakult a lábad állapota?
- Az első héten komoly izomlázzal küszködtem a vádlim alsó részén, az Achilles-ín felett. Később ez tejesen elmúlt. A harmadik héttől kézisúlyzóval, majd a konditeremben szabályozható vádligéppel növeltem az ellenállást. A „hagyományos” Achilles-fájdalmam már egy hét gyakorlás után enyhült, három hét után teljesen megszűnt. Egy hónap után már enyhén hajlított térddel is elvégeztem a gyakorlatokat, így még tudtam fokozni a mélyebben fekvő izomrostok terhelését. Preventív jelleggel megkezdtem az egészséges lábamon is az adott izmok erősítését. A lábam már hosszú, gyorsabb, például félmaratoni futások alkalmával sem fájt, de heti egyszer a mai napig elvégzem az erősítést, biztos, ami biztos.
- Mindenki számára beválik ez a módszer?
- Nem. Volt, akinél ez sem hozta meg a kívánt, és remélt javulást. De kilencven százalékban segített. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó százalék. Vagyis ha valaki ilyen problémával küszködik, mindenképpen érdemes kipróbálnia. Hiszen a gyakorlat azt mutatja, hogy a hagyományos gyógymódok szinte teljesen hatástalanok. Ez pedig egy könnyen, bárhol elvégezhető gyakorlatsor. Sok időt sem vesz igénybe, ráadásul valóban a teljes gyógyulás reményével kecsegtet. Azt mondom, hogy azoknak a sportolóknak, és edzőknek, akik komoly szinten szeretnék űzni ezt – vagy bármely más – sportágat, nem árt tudniuk erről a lehetőségről! Mert nincs annál elkeserítőbb, mint amikor egy profi sportoló tehetetlenül áll egy sérüléssel szemben, az idő múlik, a felkészülés pedig nem halad.

forrás: http://www.triatlon.hu

Achilles gyakorlatok

Milyen gyakorlatcsoportok vannak az achillesre?
Achilles terápia.

Mik az első jelek az achilles túlerőltetésénél: achilles tünetek.

Faltámasz nyújtás: a vádli helyes nyújtása.

Futóknak

Futósérülések: 5 dolog a sérülésmentes futásért!.

Lábfájás: lábfájdalom futás közben.