Tájékozódási futás

 

A tájékozódási futás, röviden tájfutás - lehetőséget ad e két, különböző (szellemi és fizikai) készség együttes próbára tételére. Szellemi és fizikai feladatot kell egyszerre megoldani: A versenyzők egy számukra ismeretlen versenypályán haladnak végig, mely természetes környezetben, erdőben, parkban vezet. térképen megjelölt ellenőrző pontokat kell - meghatározott sorrendben - megkeresni a terepen, és a legrövidebb idő alatt a célba érni. Az útvonalat a versenyző a pontok között maga választja meg. A verseny eszközei a tájoló és a térkép. Ez utóbbi speciális jelkulccsal és méretarányban (általában 1:15000 vagy 1:10000), nagy részletességgel ábrázolja a valóságot.
A tájfutás klasszikus formájában futva kell a feladatot teljesíteni, de bármilyen helyváltoztatási mód összekapcsolható tájékozódási feladat megoldásával. Különleges megmérettetést jelentenek az éjszakai versenyek.

A versenyzők egyenként indulnak, az azonos kategóriabeliek 2-4 percenként egymás után. A rajtban kapja meg mindenki a térképet, melyen a rajt, a versenypálya pontjai megszámozva és a cél be van jelölve. A rendezők a térképen adják meg a pontmegnevezéseket, hogy mit kell az adott helyen keresni, megtalálni (például szikla, gödör, ösvénykanyar).
A pontokon egy ún. bója van elhelyezve. Ez oldalain átlósan megosztott piros-fehér (narancs-fehér), háromoldalú hasáb alakú jelzés. Található még emellett egy elektronikus doboz a pontfogás igazolására., a versenyzők ugyanis egy chipet - népszerűbb nevén dugókát - visznek végig az egész pályán. Minden ellenőrzőpontnak van egy száma, ebből lehet beazonosítani, hogy valóban jó helyen vagyunk, és nem egy másik ellenőrző pontnál kötöttünk ki. A sikeres pontfogás után pedig jöhet a következő pont, egészen a célig.
A pálya során a futás mellett térképolvasási, terepazonosítási, útvonal-választási feladatokat kell folyamatosan megoldani. Az egyes pontok között mindenki azt az utat választja, amelyik számára a legmegfelelőbb, amelyet a legjobbnak ítél. Egy rutinosabb tájfutó a finom tájékozódást választhatja, amíg egy kevésbé tapasztalt résztvevő inkább a biztosabb megoldás mellett dönt, több futással.
Fontos, hogy a futás tempóját és gondolkodást egyeztetni tudjuk, hogy mindig pontosan követni tudjuk az eltervezett útvonalat, de a tempó is kellően gyors legyen.

A tájfutásról: tájfutás ismertető.

Tájfutás egyéni verseny

A versenyző egyénileg oldja meg a feladatát, és az egyéni teljesítményét értékelik. Egyéni verseny lehet nappali és éjszakai. Egyéni versenyen a versenyzők előre meghatározott időközökben indulnak, hogy az együtt futás elkerülhető legyen.

A nappali egyéni verseny a versenytáv szerint lehet

* hosszú távú
* normáltávú
* középtávú
* rövidtávú

Tájékozódási váltóverseny

A váltóverseny a tájfutás csapatversenyeinek egyik formája. A váltó tagjai a váltószakaszokat időben egymás után egyénileg teljesítik. A váltószakaszok pályáinak különbözniük kell. A váltóverseny váltószakaszainak kialakításánál több lehetséges megoldás ismert (motola, farsta stb.) Fontos előírás, hogy minden váltónak azonos sorrendben kell érintenie a váltó pálya minden pontját. Váltóversenyen a csapatok első futói egyszerre, tömegrajttal indulnak.

Egyéni verseny

A csapatverseny másik formája. A futók csoportokba osztva egy-egy csoporton belül azonos pályán versenyeznek, feladatukat egyénileg oldják meg, de csapatban és egyénileg is értékelésre kerülnek. Az egyéni versennyel megegyező módon a rajtoltatás megadott időközökben történik.

Pontbegyűjtő csapatverseny

A csapatverseny harmadik lehetséges formája. A csapat tagjai egyszerre rajtolnak és érnek célba. A csapat eredményét a csapat utolsó beérkező tagjának érkezési ideje határozza meg. A kategória függvényében minden csapattagnak megadott sorrendben 5-12 kötelező pontot kell érintenie. A további pontokat az első pont megfogása után és a befutó pont (a versenypálya utolsó pontja) érintése előtt kell megfogni. Ezeket a pontokat csapatonként csak egy-egy, a csapat által választott versenyzőnek kell érinteni. A csapatnak versenyidejükben kell eldönteni, hogyan érintsék az elosztott pontokat, figyelembe véve a csapattagok képességeit.

Sítájfutás

A sítájfutás a sífutás és a tájfutás keveréke. A sítájfutó versenylécek, nem különböznek a sífutó-versenyeken a korcsolyázáshoz használttól. A tájékozódás pedig megegyezik a tájfutásnál illetve - még inkább - a tájkerékpárnál alkalmazottal. A verseny nagyrészt (95-99%) előkészített, (motoros szánnal fektetett) sínyomokon zajlik.

Trail-o

A Trail-O versenyszám a tájékozódási sportok a mozgássérültek számára kialakított változata. Ezt a versenyszámot mozgássérült sportolók számára rendezik, de a versenyek általában nyitottak mindenki számára. A szakág nevét már többen megpróbálták átültetni a magyar nyelvre, de eddig igazán jó kifejezést nem sikerült találni rá.

A paralimpiához hasonlóan, 2004 óta, a Tájfutó Világbajnokságokkal párhuzamosan megrendezésre kerül a mozgássérült sportolók Trail-O Világbajnoksága is. 2009-ben a Trail-O Világbajnokság színhelye Miskolc volt.
Tájkerékpár

A tájfutás kerékpáros válfaja, mely során a versenyzőnek kerékpártól nem szabad eltávolodni. Haladni csak a kijelölt utakon, ösvényeken szabad így a pályák megalkotásakor a különböző útvonalak közti választás "kikényszerítése" is cél. A sítájfutástól eltérően a jelzett útakról történő letérés a versenyző kizárását vonhatja maga után.

A mikrosprinten nagyon rövid, jellemzően csupán néhány száz méteres pályát kell teljesíteni mely néhány percnél nem igényel többet, így egy néhány másodperces hibázás vagy hezitálás is számíthat az elért eredményben. A kisebb területet (akár csak 100*100 méter) a nézőknek is lehetséges belátni, vagy néhány kamerával közvetíteni. A terület kis méretéből adódóan részletesebb maga a térkép is valamint az egymás közeli bóják és csalipontok is nehezíthetik a versenyzők dolgát.[2]

Éjszakai tájfutás

Csupán a napszakban különbözik a hagyományos változattól. A versenyzők fejlámpa segítségével keresik a pontokat, melyeken fényvisszaverő prizma van.

Észak-Európában, ahol jóval többen űzik a tájfutást váltóversenyeket is rendeznek éjszaka.

Városi verseny

Sprintnek is szokták nevezni. A terep jellegében különbözik a többi típustól, a verseny városban, épített területen zajlik. Jellemzően rövidtávú formában szokták rendezni. A terepet általában sprinttérképen ábrázolják, ami méretarányában (ált. 1:4000, vagy 1:5000) és néhány jelkulcselemben különbözik a tájfutó térképtől.

Mobilos tájfutás
Kétfős csapatok vesznek részt benne. A csapat egyik tagja a rajtnál marad a térképpel és egy mobiltelefonnal míg társa egy telefonnal és iránytűvel, a telefonon kapott instrukciók révén találja meg a pontokat és teljesíti a pályát.

Tájfutás története

1999-ben a tájékozódási versenyek 100 éves évfordulóját ünnepeltük. A sport a skandináv országokban igen népszerű, onnan terjedt el Európa többi országába. Hazánkban az első tájékozódási versenyt 1925-ben rendezte Ripszám Henrik, bólyi festőművész, aki az orosz hadifogságból Skandinávián keresztül való hazatértében "fertőződött meg" a tájfutással. A női résztvevők közül a magyar Monspart Sarolta 1972-ben (első nem skandinávként), míg Oláh Katalin 1991 és 1995-ben volt világbajnok. A szocializmus alatt nehezítette a tájfutó térképellátást az alaptérképekhez való nehéz hozzáférés. A szocialista országokban az állami alaptérképek titkosak voltak, de 1970-ben a Magyar Tájfutó Szövetség hivatalos együttműködési megállapodást kötött a Honvédelmi Minisztériummal s ettől kezdve a sportág alaptérkép-ellátása biztosított volt. Ezzel együtt, a szocializmus alatt sokkal nagyobb volt a tájfutó klubok taglétszáma, mint a rendszerváltás után. Ez főleg a sporttámogatások rendszere miatt volt így, bár nem olimpiai sportág, így kevesebb támogatásban részesült, és mind a mai napig kevesebb támogatásban részesül azoknál.