Szombaton még reménykedtünk, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk, de vasárnap reggel már láttuk, széldzsekiben fogunk futni. Balázs fiammal a Vérmezőn álldogálva alaposan átfagytunk, hideg is volt, az eső is esett, de a hangulatunkat ez sem tudta elrontani. Egy barátunkkal, Gáborral is találkoztunk, így hárman álltunk a rajthoz. 11 óra után pár perccel azonban már egyáltalán nem fáztam. A fiúk természetesen hamar otthagytak, de sikerült beállnom a saját megszokott utazótempómra, ami, mint kiderült, egész jó volt, 5,17-es kilométereket futottam az eredménylista szerint. A Lánchídnál már száraz volt a torkom, gondoltam, jól jön majd a frissítés. Jó is lett volna, ha az első kortyot nem szippantottam volna rögtön tüdőre, a következő pár percben csak arra koncentráltam, hogy ne fulladjak meg. Az Andrássy úton esernyőkkel sétáló járókelők lelkesen biztattak minden futót, a távolban pedig már látszott a Millenniumi emlékmű oszlopa Gábriel arkangyallal. A Hősök terét elhagyva volt egy kisebb holtpont, de elég könnyen átlendültem rajta. A Városligeti körúton szembefutott velem Gábor (Balázs addigra már ki is pihente magát a célban
), integettünk egymásnak. A célegyenesben pedig már a fiam integetett és buzdított. Úgy terveztem, egy órán belüli időt futok majd (egy héttel ezelőtt, a SPAR-on Ekidenben kb. 56 perc alatt futottam le ugyanezt a távot), de 52: 44-re igazán nem számítottam! Ezzel még nem volt vége a napnak, mert 9 éves Réka lányom is rajthoz állt a 4 km-es távon. Megmosolyogtuk, mert lelkesen mondogatta, hogy ő a 3. helyet célozza meg, hiszen tudja, hogy a „nagyok” között nincs esélye nyerni, de a bronzéremre még esélyesnek tartja magát (a 14 év alatti lányok kategóriájában). Úgy 18 perc múlva már az egész család a célegyenesben szurkolt neki, és 18:20-as eredménnyel csakugyan meglett az a bronzérem!
A Hösök terén áthaladva azonban már éreztem, h valami baj van... a reggelivel.. amit nem kellett volna még sem megenni, hanem csak annyit, amíg jól esett... (hát ez egy rutinos futóval is elő tud fordulni néha 
) Aztán kénytelen voltam néhány mp erejéig gyalogtempóra váltani.. és már éreztem, h nem lesz meg a kitűzött cél. és 1h-n belül sem fogok beérni. Aztán valahogy összeszedtem magam, és bár nem úgy éreztem, h gyorsan haladnék, de mégis... és a finishhez is volt még erőm , a célegyenesben meg láttam az órát, ami bizony még 1h-n belül mutatott, így még jobban belehúztam. Ekkor már nem meglepettem tituláltam el, h ha a saját célidőből ki is csúsztam, de azért 1h-n belül beértem.. főleg, ha még azt is hozzáveszem, h az óra bruttó időt mutatott, és én pedig igen csak a mezőny végén rajtoltam.