Szombaton még reménykedtünk, hogy az időjárás kegyes lesz hozzánk, de vasárnap reggel már láttuk, széldzsekiben fogunk futni. Balázs fiammal a Vérmezőn álldogálva alaposan átfagytunk, hideg is volt, az eső is esett, de a hangulatunkat ez sem tudta elrontani. Egy barátunkkal, Gáborral is találkoztunk, így hárman álltunk a rajthoz. 11 óra után pár perccel azonban már egyáltalán nem fáztam. A fiúk természetesen hamar otthagytak, de sikerült beállnom a saját megszokott utazótempómra, ami, mint kiderült, egész jó volt, 5,17-es kilométereket futottam az eredménylista szerint. A Lánchídnál már száraz volt a torkom, gondoltam, jól jön majd a frissítés. Jó is lett volna, ha az első kortyot nem szippantottam volna rögtön tüdőre, a következő pár percben csak arra koncentráltam, hogy ne fulladjak meg. Az Andrássy úton esernyőkkel sétáló járókelők lelkesen biztattak minden futót, a távolban pedig már látszott a Millenniumi emlékmű oszlopa Gábriel arkangyallal. A Hősök terét elhagyva volt egy kisebb holtpont, de elég könnyen átlendültem rajta. A Városligeti körúton szembefutott velem Gábor (Balázs addigra már ki is pihente magát a célban
), integettünk egymásnak. A célegyenesben pedig már a fiam integetett és buzdított. Úgy terveztem, egy órán belüli időt futok majd (egy héttel ezelőtt, a SPAR-on Ekidenben kb. 56 perc alatt futottam le ugyanezt a távot), de 52: 44-re igazán nem számítottam!