Sarokfájdalom az Achilles-ín tapadásánál
Posted: 2015 Jan 29 Thu, 10:04 am
Kedves Barna!
2012 augusztusában futás közben egy éles tűszúrás szerű fájdalmat éreztem a sarkamban. Nem alulról éreztem, hanem inkább a sarkam hátulsó peremén, az achilles-ín tapadásánál. Utána pár hétig leálltam a futással, amikor újra kezdtem viszont úgy belenyilalt a sarkamba a fájdalom, hogy sántikálva mentem vissza a lakásba. Pár hónapig ez így ment pihenés, próbáltam futni, pihenés, próbáltam futni… Kentem mindenféle kenőccsel, szedtem gyulladáscsökkentőket, voltam reumán, kaptam iontoforézist, UH-kezelést flector-kenőccsel, és végül kaptam két szteroid injekciót is az achilles tövébe, de nem segítettek semmit. Aztán voltam egy ortopédusnál, aki egy úgynevezett „szendvics”-talpbetétet javasolt, amit kb. fél évig hordtam, de az sem segített.
2013 májusától végleg leálltam minden sporttal amíg meg nem gyógyul, nem futottam, nem bicikliztem, nem túráztam. Kb. 9-10 hónap pihenés után se javult, így elkezdtem túrázgatni, és azt tapasztaltam, hogy kisebb túrák után pár napig nem fájt, de nem minden túra után tapasztalom ezt. Tavaly novemberben voltam egy sportorvosnál, aki megállapította, hogy a bokám kifelé dől (O-lábam van), (egyébként korábban az ortopédus is hasonlót mondott) és a korábbi „szendvics”-talpbetétem erre nem alkalmas, egyedi talpbetétet javasol. Tavaly november végén kaptam meg az egyedi talpbetétemet, azóta hordom. Aztán rátaláltam a futás.net oldalra, ahol hasonló sérülésekre azt írták, hogy különféle nyújtó gyakorlatokkal 3-6 hónap alatt, ezek a panaszok 80°%-ban nyom nélkül gyógyulnak. A következő gyakorlatokat végzem tavaly november vége óta:
1.: Faltámasz: jobb láb hátul, bal elől, így tartom 30 mp-ig, majd bal hátul, jobb elől, szintén 30mp-ig, és ezt 3-szor ismétlem (kb 3perc) - Naponta kétszer, reggel, délután végzem
2.: Szembe állok a fallal úgy, hogy a két lábfejem első fele össze felé áll kb. 20°-fokban, rádőlök a falra, és ezt tatom kb. 15mp-ig, majd 3-sor ismétlem egymás után - Naponta háromszor, reggel, délután, este végzem
3.: Lépcsőre állok, úgy, hogy a sarkam a levegőben legyen, lábujjhegyre emelkedek, majd lassan leengedem magam a fájós sarkas lábammal (másik a lábam a levegőben) addig, amíg csak a szalagok engedik, így a sarkam a lépcső szintje alá süllyed, majd a másik lábammal felnyomom magam, és ezt ismétlem kb. 3percig - Naponta egyszer, este végzem
Eddig nem tapasztaltam javulást.
Az lenne a kérdésem, hogy ezekből a nyújtó gyakorlatokból elegendő mennyiséget végzek naponta? Vagy többet kéne végeznem belőlük? Erre ugyanis nem találtam egyértelmű leírást! Illetve helyesek ezek a gyakorlatok erre a sérülésre? Bármilyen egyéb javaslatot szívesen fogadok, esetleg más gyógymód?
Utóbbi 6-7 hónapban mintha csonthártyagyulladás is lenne a sarokcsontonom, mert nyomásra érzékeny, korábban ezt nem tapasztaltam. Reggelente az első néhány lépés fáj, aztán ahogy bejáródik, napközben alig fáj, van, hogy egész nap nem érzem.
Hétköznapi életben elvagyok vele, de 31 évesen nem tartom magam olyan öregnek, hogy hátralévő életemre lemondjak az aktív sportolásról. Azelőtt futottam és túráztam hosszabb távokat, most pedig semmilyen intenzívebb mozgást nem tudok végezni!
Előre is köszönöm
Üdv.: Péter
2012 augusztusában futás közben egy éles tűszúrás szerű fájdalmat éreztem a sarkamban. Nem alulról éreztem, hanem inkább a sarkam hátulsó peremén, az achilles-ín tapadásánál. Utána pár hétig leálltam a futással, amikor újra kezdtem viszont úgy belenyilalt a sarkamba a fájdalom, hogy sántikálva mentem vissza a lakásba. Pár hónapig ez így ment pihenés, próbáltam futni, pihenés, próbáltam futni… Kentem mindenféle kenőccsel, szedtem gyulladáscsökkentőket, voltam reumán, kaptam iontoforézist, UH-kezelést flector-kenőccsel, és végül kaptam két szteroid injekciót is az achilles tövébe, de nem segítettek semmit. Aztán voltam egy ortopédusnál, aki egy úgynevezett „szendvics”-talpbetétet javasolt, amit kb. fél évig hordtam, de az sem segített.
2013 májusától végleg leálltam minden sporttal amíg meg nem gyógyul, nem futottam, nem bicikliztem, nem túráztam. Kb. 9-10 hónap pihenés után se javult, így elkezdtem túrázgatni, és azt tapasztaltam, hogy kisebb túrák után pár napig nem fájt, de nem minden túra után tapasztalom ezt. Tavaly novemberben voltam egy sportorvosnál, aki megállapította, hogy a bokám kifelé dől (O-lábam van), (egyébként korábban az ortopédus is hasonlót mondott) és a korábbi „szendvics”-talpbetétem erre nem alkalmas, egyedi talpbetétet javasol. Tavaly november végén kaptam meg az egyedi talpbetétemet, azóta hordom. Aztán rátaláltam a futás.net oldalra, ahol hasonló sérülésekre azt írták, hogy különféle nyújtó gyakorlatokkal 3-6 hónap alatt, ezek a panaszok 80°%-ban nyom nélkül gyógyulnak. A következő gyakorlatokat végzem tavaly november vége óta:
1.: Faltámasz: jobb láb hátul, bal elől, így tartom 30 mp-ig, majd bal hátul, jobb elől, szintén 30mp-ig, és ezt 3-szor ismétlem (kb 3perc) - Naponta kétszer, reggel, délután végzem
2.: Szembe állok a fallal úgy, hogy a két lábfejem első fele össze felé áll kb. 20°-fokban, rádőlök a falra, és ezt tatom kb. 15mp-ig, majd 3-sor ismétlem egymás után - Naponta háromszor, reggel, délután, este végzem
3.: Lépcsőre állok, úgy, hogy a sarkam a levegőben legyen, lábujjhegyre emelkedek, majd lassan leengedem magam a fájós sarkas lábammal (másik a lábam a levegőben) addig, amíg csak a szalagok engedik, így a sarkam a lépcső szintje alá süllyed, majd a másik lábammal felnyomom magam, és ezt ismétlem kb. 3percig - Naponta egyszer, este végzem
Eddig nem tapasztaltam javulást.
Az lenne a kérdésem, hogy ezekből a nyújtó gyakorlatokból elegendő mennyiséget végzek naponta? Vagy többet kéne végeznem belőlük? Erre ugyanis nem találtam egyértelmű leírást! Illetve helyesek ezek a gyakorlatok erre a sérülésre? Bármilyen egyéb javaslatot szívesen fogadok, esetleg más gyógymód?
Utóbbi 6-7 hónapban mintha csonthártyagyulladás is lenne a sarokcsontonom, mert nyomásra érzékeny, korábban ezt nem tapasztaltam. Reggelente az első néhány lépés fáj, aztán ahogy bejáródik, napközben alig fáj, van, hogy egész nap nem érzem.
Hétköznapi életben elvagyok vele, de 31 évesen nem tartom magam olyan öregnek, hogy hátralévő életemre lemondjak az aktív sportolásról. Azelőtt futottam és túráztam hosszabb távokat, most pedig semmilyen intenzívebb mozgást nem tudok végezni!
Előre is köszönöm
Üdv.: Péter