| Bejelentkezés |
| Leírás | XI. ELŐZD MEG A KISVASUTAT! Kecskemét, kisvasút végállomása 2009. VIII. 30. Versenyszámok: 1. Futás: 25 km - 10:00 – Kecskemét – Orgovány 2. Futás 7 km – 12:30 – Orgovány 3. Futás 1,5 km - 12:30 – Orgovány (csak 15 év alatt) 4. Gyalogtúra: 25 km – 8.00 – 9.10 – Kecskemét - Orgovány 5. Kerékpártúra: 25 km - 9:10 – Kecskemét – Orgovány 6. Kerékpárverseny: 25 km – 10:00 – Kecskemét – Orgovány 7. Kerékpárverseny: 7 km – 12:00 – Orgovány 8. Kerékpártúra otthonról, a saját iskola elől, mindenki által szabadon megválasztott úton Orgoványra. A 25 km-es versenyszámok útvonala változó terepen (aszfalt, beton, homok, föld) vezet. Frissítés 6-7 km-enként. Nevezés: - Kecskemét, kisvasút végállomásán, 8:00 – 10:00; - Orgoványon a Művelődési Háznál, 10:00 – 12:30. Nevezési díj: - Futás és kerékpárverseny: minimáldíj – 1000 Ft (15 év alatt 500 Ft) alapdíj – 1600 Ft (emblémázott pólóval) - Gyalogtúra és kerékpártúra: 500 Ft Korosztályok Futás: 25 km és 7 km: abszolút, 14 – 18 év, 19 – 39 év, 40 év fölött 1,5 km: 15 év alatt Kerékpár: 15 év alatt, 14 év fölött Kedvezmények: - legalább 3 fős családoknál a minimáldíj mértékéig 1 fő részére ingyenes! - legalább 10 fős csoportok számára a minimáldíj esetében 500 Ft! - A versenyen az orgoványi diákok részére a részvétel ingyenes! - az 1,5 km-es távon a legalább 10 fős iskolai csoportok részére a részvétel ingyenes! Díjazás Futás és kerékpárverseny: minden korosztály 1. - 3. helyezett (fiú – lány, férfi - nő) érmet és oklevelet kap. Túrák: kitűző, oklevél, emléklap A legtöbb résztvevőt (diák, tanár, szülő, stb.) mozgósító iskola testnevelője emblémázott pólót kap. Visszautazási lehetőség: Autóbusz Orgoványról indul 15:45-kor, Kecskemétre érkezik 16:25-kor. Információ: Zöldgömb Sport Klub 1037 Budapest, Mécsvirág u. 103. Tel/Fax: 250-5631, 06-30-201-6765 Villámposta: zoldgomb@zoldgomb.hu Honlap: www.zoldgomb.hu Egyéb információk: Kecskemét honlapja: www.kecskemet.hu VIPERAPARTI TIKKADT SZÖCSKENYÁJJAL Ez itt az Alföld tengersík vidéke... az a néhány kunhalom, ami buckácskát vet errefelé, a legcsekélyebb akadályt sem jelenthette a kisvasútnak, amikor 1917-ben Bugac környékén iparvasútként, 1928-ban gazdasági vasútként Kecskemét és Kiskunmajsa között átadták erdészeti szállításra, illetve a nagyközönségnek. Az Alföld fásításának szükségességét Bakkay József erdőmester már az 1910-es években felismerte, tevékenysége nyomán megkezdődött a pusztai erdők hasznosítása. A Bugac-felsőtől az alsó-monostori téglaégetőig vezető iparvágányt Kecskemét és Majsa szorgalmazta meghosszabbítani, mivel gyors és olcsó szállítóeszköz kellett a városokba irányuló termények szállítására, illetve a fakitermelő és téglaégető munkások utaztatására. Egyre több tanyai árut kellett fuvarozni, egyre többen jártak a városokban létesülő munkahelyekre, miáltal megkezdődött a tanyasi életforma fel-bomlása is. Már a második világháború előtt érett a gondolat, ami végül 1948-ban valósult meg: Törökfái állomástól új szakasz épült Kiskőrösig, így a korábbi 53 km-hez még 46 km-nyi szakasz csatlakozott. Időközben azonban jelentős dolgok történtek: alig épült meg az első sínpár, 1928-ban kitört a világválság, a vasút üzemeltetése szinte azonnal gazdaságtalanná vált! Kecskemét város vezetői azonban nem adták fel, azt „adták el”, amit tudtak: a pusztát, ezt a világon egyedülálló, különleges látványosságokkal, életformával és állatvilággal rendelkező területet – mégpedig a turistáknak! A vendégek a kisvasúttal utaztak ki Bugacra, ahol a szilaj csikósok bemutatták lovastudományukat, majd a csárdában egy igazi magyaros vendéglátás következett – szóval, innen ered, hogy ma is úgy ismernek bennünket, mint a „tsikós és gulasch, puszta és tsárda” népét, és ezen a nemzetközi megítélésen talán soha nem is tudunk változtatni... Persze, ne csodálkozzunk, hiszen hatalmas hírverés hozta ide a vendégeket: külföldi újságírókat vittek először a pusztára, majd Móricz Zsigmond, a nagy író riportban népszerűsítette a programot, ő nevezte el az akkori bugaci gőzmozdonyt „Kispöfögő”-nek, sőt, itt járt kiránduláson a walesi herceg... Megszületett első idegenforgalmi céllal üzemelő vasútvonalunk: megérte a városnak fenntartani! Persze, ezektől az idilli időktől már messze járunk: a kisvasút katasztrófahelyzethez közeledik, mivel 1949-től a Magyar Államvasutak mellékvonalai közé tartozik, és a MÁV-nak nemhogy elsődleges feladata lenne holmi túrizmus szervezése, bonyolítása, de még a terület – bizony mára csekély – személyforgalmát is nehezen akaródzik kiszolgálni. Teheráru meg már évtizedek óta nincs, megszűntek a kosarazó piacok, nincsenek már tömegárut termelő Tsz-ek sem, ezek a vonalak csak a veszteséget termelik, így aztán két-háromévente felkerülnek – sok más mellékvonallal együtt – a megszüntetendők listájára. A tanyavilág maradékán kiépült már annyi úthálózat, hogy lehet közlekedni személy- és teherautóval is. Kik utaznak hát itt? az öregek, akik hetente-havonta valami halaszthatatlan ügyben (pl. patika) beutaznak a városba, közben esetleg meglátogatják a „városbaszakadt” családot, azután a fiatalok utaznak a városok diszkóiba és vissza (ezt persze a vagonok sínylik meg...), és tagadhatatlan valamiféle turistaforgalom is. A túrizmus egyik formája egyenes folytatása a 30-as évek hagyományainak: a bejelentkező csoportok mintegy félmillió Ft-ért gőzösvontatású különvonatot (1-2 kocsi + büfékocsi) bérelhetnek, ez kiviszi a társaságot Bugac vagy Hittanya magasságáig, szerveznek a számukra ebédet és némi pusztai programot, ahogy illik, bár az az igazság, hogy ezeken a túrákon inkább a „Kispöfögő” gőzösromantikája dominál, hiszen ezek a csoportok 90 %-ban külföldi vasútbarátok. Már legendaként emlegetik azt a csoportot, akik képesek voltak Kiskunmajsáig és visszazötykölődni! Az elmúlt évek statisztikái szerint 25-30 ilyen csoport jön egy idényben, elsősorban a budapesti MÁV Nosztalgia Kft szervezésében. A kecskeméti utazási irodák közúton viszik ki a vendégeket a tanyavilágba a csikósprogramokhoz, a gulyásebédekhez, nemigen veszik igénybe a vasutat sem gőzössel, sem dízelvontatta formában: a város elfelejtette néhai kisvasútját. Egy speciális esemény azonban évente felhívja a figyelmet a kisvasútra: ez a Bugaci Kispöfögő Barátainak immár 20 éve, minden augusztus elején megtartott összejövetele, ahol 200-300-an, vasútbarátok és családtagjaik, vendégeik utaznak ki a pusztába. Jellemző attrakció a mozdony vödörrel való „megitatása” (vízvételezés útközben), mozdonyvezetés (licitálással lehet erre jogot szerezni), séta a védett ősborókásba (amíg le nem zárták a területet természetvédelmi szempontok miatt, így manapság már csak hivatalos vezetővel lehet oda menni), lehet inni „nosztalgiavizet” (a békési főzde valódi gyümölcspálinkája), lehet keresgélni a szöcskenyájakat és a valóban létező és veszélyes homoki viperákat, meg lehet látogatni az Alföldfásítási Múzeumot, majd gyalogtúrát, kocsitúrát tenni a pusztai csárdákhoz (az aktuális szervezés szerint...). Fotómegállás is szerepel a programban, olykor „vad bikák” (egy környékbeli gazda tehene vagy szamara) állítják meg a vonatot, de volt már kommandóstámadás is... Régebben Bugac-felsőn szabadtűzön, bográcson főzték az ebédet, amíg volt erre vállalkozó, ám elmúltak a kedélyes idők, manapság a csárdákhoz kell kimenni komolyabb ebédért. A vonatot kézihajtányok és motoros drezinák is követik, sőt, több önálló „drezinatalálkozót” is rendeztek már a „pöfögés” előtti délutánokon. Az augusztusi hőségtől, étel-italtól és a homokban gázolástól elcsigázott résztvevők hazafelé mégis táncra perdülnek a 20 éve „törzstag” harmonikás vasutas-zenéjére, amíg a gőzös visszaúton is vizet vesz. Aki egy ilyen utazáson részt vesz, egyszerűen nem érti, miért nem használják ki a vasút adta lehetőségeket itt az idegenforgalomban? Száz kilométer vasutat azonban valóban nehéz rentábilisan kihasználni. A puszta meglátogatható, attrakciódúsabb részei csak a terület egy részét „fedik le”, a két másik végállomás, Kiskunmajsa és Kiskőrös önmagában is számos helyi és környéki látnivalóval szolgál. Kiskőröst Petőfi Sándor szülővárosaként ismerjük, de a 48-as szabadságharc zarándokhelye sok más vonatkozásban is (szoborpark, az Aradon kivégzett tábornokok emlékműve). Eklektikus és neobarokk épületek mellett Szlovák Tájházat és Közúti Múzeumot is találunk a városban. Majsán a Jonathermál élményfürdője Európai szintű szórakozást kínál – már gondoltak a kisvasút néhány kilométeres meghosszabbítására a fürdőig. A Kiskunsági Nemzeti Park több területe igen közel van a vasút vonalához, adott lenne egy környezetbarát megközelítési lehetőség. A kunsági borvidék (Izsák, Csengőd, Kiskőrös, Tabdi – hogy csak néhány ismertebb márkanevet soroljunk fel) is ezen a környéken terül el, már fejlődésnek indult a borturizmus. A Kiskőrösi Gondűző Borlovagrend tagjai bemutatják a homoki borászatot, az utazó megízlelheti a tüzes alföldi borokat. A MÁV kezelésében azonban a kisvasút soha nem fogja kihasználni ezeket a lehetőségeket, nyilvánvalóan elsorvasztják, és hamarosan már csak a „tikkadt szöcskenyájak” fognak legelészni a vágányok helyén. Parragh Péter |
| Dátum | Vas, Augusztus 30, 2009 |
| Idõ | 10:00 CEST |
| Prioritás | 5-Közepes |
| Hozzáférés | Nyilvános |
| Létrehozta | Futas Administrator |
| Frissítve | Vas, Augusztus 9, 2009 12:49 GMT |
| Megjegyzések | Nincs |